A reggel nem kér engedélyt
A nap már az első percekben jelzi, hogy ma nem a napsütés lesz a főszereplő. Odakint rendesen zuhog az eső, a reggelinél pedig kisebb kavarás fogad. Előző este előre le kellett írni, mit kérek, reggel pedig valóban pontosan annyi vár rám – se több, se kevesebb. Egy hosszú gyalogos nap előtt ennél azért lehetne bőkezűbb a rendszer. 🙁
Az eső közben nem akar csillapodni, így indulás előtt jöhet a technikai rész. Ha Matt Damon a Marson képes volt mindenből túlélőfelszerelést barkácsolni, nekem is csak sikerül egy kis kézitáskát vízhatlanná tenni. Szerencsére az ilyen pillanatokra nálam van a fél barkácsáruház.
A kevéske reggeli elfogy, a táskák elkészülnek, az esőnadrág és az esőkabát felkerül. Most már nincs mire várni: indulás.
Az Atlanti-óceán esőben is működik
A szállástól alig hatszáz méter a tengerpart. Gyorsan megtalálom, utána pedig a hajókikötő következik. Szürke az ég, minden vizes, de a látvány még így is pazar. Ezt a partot valószínűleg bármilyen időben lehet nézni – egyszerűen nem lehet megunni.
Egy darabig a Litoral Norte útvonalon haladok, közvetlenül a part közelében. Az eső kitartó, az út nedves, de legalább a tenger ott van mellettem.
Litoral vagy Central?
Egy idő után dönteni kell. Maradhatok a parti út közelében, ami egy ponton országút mellé terelne, vagy visszamehetek a Central útvonalra. A tegnapi élmény – amikor autók száz körüli tempóval mentek el mellettem harminc centire – még túlságosan friss, ezért az országutas verziót különösebb gondolkodás nélkül elengedem.
A Central mellett döntök. Néhány kilométer után kiderül, hogy ennek is megvan az ára: kezdődik a tegnapról már ismerős hegymenet, csak most szakadó esőben.
Újra fel a hegyre
A kövek csúsznak, a föld vizes, a meredekebb részeken minden lépést meg kell választani. Cserébe ma már jóval több Caminóssal találkozom. Egymás után érem utol őket az emelkedőkön – úgy látszik, az elmúlt napok kilométerei kezdenek valamire megtanítani. 🙂
A hegy után fokozatosan kisimul a nap. Már nincs nagy dráma, csak menni kell tovább. Közben az eső is lassan feladja.
Vila Praia de Âncora
Végül sikerül megtalálni a szállást Vila Praia de Âncorában. A napi mérleg 22,11 kilométer, körülbelül 37 ezer lépés és 316 méter összes emelkedés. Nem ez volt a leghosszabb nap, de az időjárás gondoskodott róla, hogy egyszerűnek se lehessen nevezni.
Lepakolás után jöhet az ebéd, majd még egy rövid séta. Mire körülnézek, az eső már szinte teljesen elállt, a város pedig lassan egészen más arcát mutatja.
Az utolsó este Portugáliában
Ez volt az utolsó teljes napom Portugáliában. Holnap reggel már komp visz át Spanyolországba, és ezzel az út egy új fejezete kezdődik.
Öt napja még Portóban álltam a hátizsákkal, most pedig már az országhatár közelében vagyok. Az eső, a hegyek és a kilométerek ellenére a gondolat egyre erősebb: Santiago tényleg közelebb van.
Buen Camino!