Korai üzenetek, még korábbi reggel
Meglepően jól aludtam Póvoa de Varzimben. Egyetlen apró probléma akadt: Portugáliában egy órával korábban jár az idő, ezért mire nálam igazán reggel lett volna, Magyarországról már szépen érkeztek az üzenetek. 🙂
A reggeli nagyjából ugyanaz, mint tegnap, csak a kávénak sikerült még egy fokkal rosszabbnak lennie. Kárpótlásként hozzácsaptam két helyi süteményt. A mai táv mindössze körülbelül 15 kilométer, úgyhogy papíron ez egy könnyebb napnak ígérkezik.
Indulás teljes esőfelszerelésben
A parthoz csak egy rövid séta vezet, és elvileg utána már ott kellene lennie mellettem a tengernek. Az idő viszont reggel egyáltalán nem barátságos: eső, szél, nagyjából 19 fok. Hosszú nadrág, vízálló réteg, sapka, esőkabát – felkerül minden, ami tegnap még teljesen feleslegesnek tűnt.
Két kilométerrel később, éppen mire kiérek a partra, az eső eláll. A páratartalom viszont azonnal az egekbe ugrik, aztán előbújik a nap is. Néhány perc alatt sikerül egy másik évszakba kerülni: esőruha le, rövidnadrág fel, a hőmérséklet pedig hamar 25–28 fok környékére kapaszkodik.
Ma valahogy minden csendesebb
Az út mellett elhaladók most is odaszólnak egy-egy „Buen Camino”-t, de ma mintha kevesebb lenne a mosoly. Én viszont a szokásos nagy tempóban haladok tovább.
Egy darabig még a tengerpart vezet, aztán az út befordul egy golfklub mellé, és hirtelen egészen más lesz a táj. Homok, alacsony növényzet, nedves fa sétányok, majd hosszabb, kietlenebb szakaszok következnek. Nem minden kilométer képes képeslapnak kinézni.
Ráadásul ma megtörténik az, ami eddig még nem: két zarándok is megelőz. Az egyiknek ugyan csak egy apró hátizsák van a hátán, ezt még hajlandó vagyok enyhítő körülménynek elfogadni. A másik viszont nagyobb batyuval húz el mellettem. Ezt kénytelen vagyok tudomásul venni. 🙂
Esposende és két magyar
A tenger felől érkezem meg Esposendébe. A portugál kisvárosok köves utcáit továbbra is szeretem nézni, bár ezen a részen nincs túl sok üzlet vagy kirakat, ahol menet közben el lehetne időzni.
A szálláson aztán jön a nap legváratlanabb pillanata. A recepciós bekiabál valamit az irodába, majd kisétál két magyar. Több mint ezer kilométerre otthonról, egy portugál Camino-szálláson. A világ tényleg meglepően kicsi.
A vacsora mindent helyretesz
Lepakolás után már csak egy helyi éttermet kell találni. Sikerül kifogni egy olcsó menüt: leves, ital és egy meglehetősen sajátos második fogás. Először sört hoznának, de végül szerencsére előkerül a kóla is. 🙂
A harmadik nap nem lett a Camino leglátványosabb fejezete. Kevés tengerpart, több kietlen szakasz, eső, szél és néhány meglehetősen egyhangú kilométer jutott mára. De talán éppen ettől valódi az egész: nem minden nap akar lenyűgözni.
Holnapra napsütést ígérnek, és újra komolyabb táv következik, valahol 30–35 kilométer között. Most viszont a vacsora megvolt, a szállás megvan, és hirtelen megint minden rendben van a világgal.
Buen Camino!