Hajnali indulás
A portugál Camino gondolata már jó ideje ott motoszkált bennem. Ma végre eljött az indulás napja: reggel 4:20-kor elindultam a budapesti reptérre, és onnantól már csak azt vártam, hogy felszálljon a gép Portó felé.
Tegnap legalább tízszer újrapakoltam a táskámat, abban a hitben, hogy reggelre összeáll a tökéletes felszerelés. Nem állt össze. A reptéren már megint azon gondolkodtam, mit hova kellett volna tenni. 🙂
A várakozás ilyenkor különösen lassan telik. Fejben már rég úton vagyok, közben még mindig az indulási kijelzőt nézem, és várom, hogy végre megjelenjen a kapu száma.
Irány Porto
Amikor kiírták a kaput, jöhetett a séta a fél reptéren keresztül. A járat természetesen tele volt, sok hazafelé tartó portugállal és rengeteg nagy gurulós bőrönddel.
Beszállás után gyorsan elkezdődött a csomag-Tetris: melyik bőrönd hova fér, mit lehet arrébb tenni, és mi marad fent a tárolóban. Az én hátizsákom szerencsére időben helyet kapott.
A repülés közel négy órán át tartott, és szerencsére teljesen eseménytelenül telt. Ennél jobb kezdést nem is kérhettem.
Az első kilométerek Portóban
A reptérről egyből gyalog indultam a szállás felé. Nem volt vészes távolság, körülbelül 7 kilométer, így rögtön meg is lett az út első kisebb bemelegítése.
Miután leraktam a nagy táskát, nem sokáig maradtam a szálláson. Irány a város: újabb 9–10 kilométer séta Portóban, aztán vissza pihenni.
Az idő egész nap tökéletes volt: nagyjából 30 fok, napsütés, igazi nyári hangulat. Jó volt úgy megérkezni, hogy rögtön kaptam egy kis ízelítőt abból, amiért idejöttem.
Holnap már egészen más lesz a helyzet. Előttem körülbelül 30 kilométer, és most kezdődik igazán az út. Van bennem várakozás bőven – és némi kíváncsiság is, hogy mit szólnak majd hozzá a lábaim.
Most már csak abban bízom, hogy az ágy kényelmes lesz, és reggel kipihenten tudok elindulni.
Jó éjt, barátaim.